őszinte szándék

Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta:
"Bizony, a cselekedetek csakis a szándék szerint ítéltetnek meg, és minden ember azt kapja, amit a szándékával kiérdemel."
Az Iszlám nagy hangsúlyt fektet az őszinte szándékra, olyannyira, hogy a szándékot a cselekedet mértékévé tette. Van olyan ember, aki vagyonát Isten útján költi el, és a későbbiekben nem hánytorgatja ezt föl, nem dicsekszik vele. Jutalmát csak az Istentől várja. Van azonban, aki azért teszi, hogy mindig hangoztassa, hogy ez és az az adósa.
Mindkét esetben adakozás történt, de amíg az első esetben az ember megtisztította a lelkét, legyőzte a pénz iránti szeretetét és másoknak is segített, a második esetben csak önzőséget, beképzeltséget és gyűlölséget eredményezett az adakozása. A különbség a két eset között a szándékban volt.
 Allah azt mondja: "Ti hívők! Ne tegyétek semmissé adományotokat azzal, hogy fölhánytorgatjátok és zaklattok [miatta] [olyan ez], mint mikor valaki azért költi a vagyonát, hogy az emberek szeme rajta legyen, s [közben] nem hisz Allahban és a végső Napban. Olyanok ők, mint egy szikla, amelyen [egy kevés] föld van; ha felhőszakadás zúdul le rá, akkor [az eső] keményen és csupaszon hagyja hátra..." (Korán, 2:264-265)
Mint láttuk az Iszlám - azért, hogy cselekedeteink érvényesek legyenek- azt követeli, hogy csak egyre törekedjünk, az Isten tetszésének elnyerésére. Ez a definíciója az őszinte szándéknak az iszlámban. Az őszinte szándékot őszinte hittel lehet elérni, és úgy, hogy törekedni kell a szívünkben megtisztítani a szándékot. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: "Bizony Allah nem a testetekre vagy a formáitokra, hanem a szívetekre néz." (Bukhari, Muslim)