Néhány kortárs mondta:Egyszer Allah küldötte (béke legyen vele) a déli (vagy délutáni) ima idején jött hozzám és a karján hozta Hassant. Előre ment és letette őt a jobb lábához, majd megnyitotta az imát. Majd amikor leborult, az nagyon-nagyon hosszú volt. Mondta is valaki:Felemeltem a fejem az emberek közül, és láttam a gyermeket a Próféta hátán. Ezután visszaborultam. Amikor befejezte Allah küldötte (béke legyen vele) az imát, azt mondták az emberek: Óh, Allah küldötte! Nagyon hosszan borultál le ebben az imában. Már arra gondoltunk, hogy történt veled valami, vagy sugallatot kaptál. Felelte:Egyik sem történt, de a fiam (unokám) felmászott a hátamra, és én nem szerettem volna siettetni, ezért megvártam, amíg magától lemászik.(an-Naszái) Egy másik hagyományban: Imádkozott Allah küldötte (béke legyen vele), és ahányszor csak leborult, felugrott a hátára Hassan és Hussein. Ám amikor ezt az emberek meg akarták nekik tiltani, ő azt mondta: Hagyjátok! Amint befejezte az imát, az ölébe vette őket és azt mondta:  Aki engem szeret, szeresse őket is! (Ibn Huzajmah)